-részlet-
Létezik egy világ - bennünk -, valahol legbelül. Némelyek, mint gondos gazda, naponta rendezgetik, rakják helyükre ott a dolgokat. Ésszerű, fontossági vagy érzelmi sorrendben. Egy biztos, hogy nincs benne logika. Nem hiszem, hogy az van legfelül, ami legutoljára történt, és azt sem, hogy az események pontosan követik egymást. Ám ez a világ épp olyan, amilyennek szeretnénk, és mindig van út visszavonulni bele.
Benne vannak az emlékeink, a vágyaink. Sokszor már keverjük is a kettőt, magunk sem tudjuk, melyik volt, és melyiket szeretnénk. De ott, abban a világban még az sem baj. A lényeg, hogy szép legyen, jó legyen gondolni rá. El lehessen bújni benne, mint kisgyermeknek a kicsi házban, amit az apja épített. Legyen egy hely, ahol újra lehet játszani: a gondolatainkkal, a szavakkal. Meséket lehessen szőni, melyeknek sohasem rossz a vége, nincsenek félelmek és fájdalmak.
Néha „koccan” a képzelet és a valóság - ilyenkor fel kell ébredni, és be kell állni a sorba. Ami belül van, azt átérezzük, átéljük, mint gyermekkorunkban a mesét. Ami kívül van, azt élni kell. Akkor is, ha tetszik, és akkor is, ha nem. Ott benn lehetsz tűzoltó, katona, orvos, gazda egy világvégi tanyán. Építhetsz hidat, restaurálhatsz templomot, felfedezhetsz és elnevezhetsz magadról egy csillagot. Lehetsz világhírű író, vagy költő, megfestheted a legszebb képet, amit valaha is láttál.
Kívül az van, amire az erődből és tudásodból futja. Amit megenged az anyagi helyzeted, amihez egy kis szerencse hozzásegít. És amit mások teremtenek számodra azzal, hogy lehetőségek, törvények közé szorítanak. Utak vannak, ahonnan letérsz, leszorítanak, vagy balesetet szenvedsz rajtuk.
Emberek vannak, épp olyanok, mint te. Vagy kicsit jobbak, talán kicsit rosszabbak. Elfogadnak téged, átnéznek rajtad, vagy megszeretnek, épp úgy, mint te őket.
Néha szárnyalsz, máskor meg „tök” eleged van. Na, akkor kell a világ, - ott belül. Csak nem szabad elveszíteni az arányokat. Az egyik kicsi, kedves, és a lélek melengetésére szolgál. A másik nagy, és tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, forog, mint egy óriáskerék, egyszer fenn, egyszer lenn…
Maga a valóság, amelyben te is létezel, együtt veszed a levegőt másokkal – békében -, ha lehet.
