Egy madárka, apró, tarka
ághegyen billeg, jobbra-balra
figyelget közben az éber
s napot köszönti énekével,
a reggelnek ez az ára.
Kóbor kutya fekszik járdára,
el is szundít percek múlva.
Domb fölé ült a nap kigyúlva,
fénye a folyóra csorog.
Neki énekel sok-sok torok,
korán ébredező csapat
jókedve, hangja el nem apad.
Tovahussant már a sárga,
piros szárnyú apró madárka,
új dalba kezdett röptében,
boldogságot visz a csőrében.
