2014. február 23., vasárnap

Gál Sándor: csillag-öv

elöregszik január vége
költözik tenyerem ráncaiba
didereg a lehulló csend is
rejtőzik örök időtlenségbe

         nem tudni mi itt a mérték
         s hogy van-e még mérnivaló
         halni vagy élni mi a főbb érték
         s van-e ami ma választható

fent a homályos csillag-öv
sötét madarak isten-útja
távolság mélység vak titok
kettős bilincs rideg fegyelme

         ami elválaszt s ami összeköt
         együtt hűségnek fogható
         a lehet s a nem lehet között
         jéggé dermedt az égi szó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése