a történések lassan elhagynak
kétféle időben járok
nincs fagya a télnek
s heve a nyárnak
egyre mélyül a belső térség
ki tudja mi volt amit megéltem
s a megéltből mi a jövő
ami reménynek mondható
jelnek megőrző egésznek
hol a távolság s a hit szava
a bizonyosság örök békéje
mely akár az éjszaka bársonya
ráterül az én huszadik századomra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése