nem várom én már hogy bárki
rám köszönjön jó reggelt jó napot
hiszen a reggelek tiszta csodái
rég nem hoznak már jó napot
az égi tűz is ha megérint
csak fájdalmat okoz szemem öli
s nem örömöt ád nem ezer színt
átváltoznak a szépség körei
az árnyalatok is eltűnnek lassan
nem vet hullámokat a táj
s ha madár szól a magasban
dalának nincs visszhangja már
ami megépült önmagát rontja
kupolák boltívek mind beomolnak
a van helyét kitölti a volna
s jövőtlenné feketül a holnap
az évek s az évtizedek elégtek
se kérdés se válasz nincs többé
mindegy mi volt erényed s vétked
a térben a szó átlényegül csönddé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése