a tenger fehérségét
ne vedd el tőlem a vers-időt
a virágokat
a rét hullámzó zöldjét
a folyón túli partot
s a feléje vivő
sötét és forró ösvényeket
és fenn az új síkok
és terek zománc-csendjében
ne vedd el a nyugtalanság
nyitott tenyerét
ültess magad mellé
a ledöntött fatörzsre
melyet puhán benő
a zöld moha időtlen
nyirkos tenyészete
Roy Todd - 'Lydia's song'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése