Egy ideje a föld felett
ritkább a levegő.
A nap olykor az éjszaka
kellős közepén jön elő.
A mellkasomból kél,
homlokom mögött nyugszik.
Egy ideje a fekhelyem
sodródó falevél.
Egy ideje a dombokon
a házsor meghajolt.
A déli égbolton virít
sárgán a telihold.
Jobb tenyeremből kél,
bal tenyeremben nyugszik.
Egy ideje a szuszogás
vihar előtti szél.
Egy ideje a rengeteg
a völgybe költözött.
Éjjel-nappal csillag ragyog
a csupasz fák fölött.
Nyitott szememre hull,
csukott szememre olvad.
A láthatatlan boltozatról
fénytömbök omolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése