mintha tenger partja volna
az esti ég a sima tenger
ködös sziget benne a hold
mint fél élet tükrén az emlék
ha képzeletből száll fel éppen
és fényes, gömbölyű, homályos
elfoglal, mert bizonytalan,
elfoglal mindent, ami van
e pillanatban földön-égen
világít érintetlenül
minden időben holtfehéren.
Adagio - Concierto de Aranjuez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése