A szegénység - - -,
olyan, mint a félelem.
Arcodnak feszül, fájni kezd,
és megremeg hirtelen.
Nem enged el,
mert véredben elvegyül.
Minden szavadban megalvad,
éneked, sorsod felhevül.
Izzik kegyetlen árvaságban,
a csönd hamvába éget.
Hallgatsz - - - büntelen
és könyörögsz messziséget.
Az ég is, a föld is
visszhangtalan marad.
Csillagok ragyognak közömbösen,
élsz és halsz örökké magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése