Ma még csak gondolatbörtönbe zárva
Hallgatnak el az elhallgattatottak,
Torkukon akad a kikívánkozó szó,
Bírálói nem lehetnek sem jónak,
Sem kegyetlennek, sem gonosznak,
A vélemény itt ma már ki nem mondható.
Mert kimondanánk, hogy rossz vagy,
Világgá kiáltanánk, hogy ki a csaló,
Ma nem lehetek csak egy hang,
S mégsem forr torkomra a kikívánkozó szó,
Mondom, mondom, míg a kötél nem szorít,
Míg ki tudom préselni torkomon az i-t,
Mint ahogy a kutya harcol,
S szájkosárral a száján is vonyít.
Jézus is kimondta bátran,
Kiverte Atyja templomából a kufárokat,
Vérét és életét adta értünk.
Miért lett hiába való e szent áldozat?
Itt naponta új megváltókat várunk,
Magunkra nézve belül csak
Semmit találunk, nincs gondolat,
Kiürített lelkekből építenek
Futóhomokra támfalat.
Félve bújunk a régi hitszegők mögé,
Gyáva nép, akit ma itt látunk,
Kifordul magából, hogy ne lássa végzetét,
Megtagadja önnön magát,
Csillogó semmi, ami az övé,
Amit néhányan remélünk kétezer éve,
Az is mind, mind az újraépített
Gondolatbörtöné!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése