Ma már csak
egy hang hirdet igét,
s egy mutat be misét,
egy igazság van,
egy a tábor, egy a tál,
s aki a körön kívül áll,
annak keserves az
életnek nevezett
haláli bál.
Zsoldosok ölik a színeket,
tépik ki tövestől,
fogóval a nyelvet,
égetik izzó vassal
a másként látó szemet,
szürkét kennek a falakra,
az örök hályogot,
ne higgye senki,
hogy más is lehet,
már morzsa sem hull ,
„bérbárdok” kántálnak
hamis dicsőítő dallamot.
Sok elnémult száj,
fuldokló gondolkodó
kapkod levegőt után,
lesi az ismét elbukó
elmélet semmit,
reméli a csodát,
vagyunk, még vagyunk,
de nincs új dalunk,
szívjuk a halál bűzét,
reméljük a jövő élet illatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése