Nemeskéri-Orbán István: Nem én...

Én nem  gyűlölök,
Keblemre ölelnék ezreket,
Cigányt, zsidót, németet,
S magyart, ameddig karom ereje tart!
Nem én ölök, nem öltem soha,
Eldobok sokféle  fegyvert,
Védenék sok-sok védtelent,
Így nekem csak a szó maradt,
És a megszerzett tudás,
S nem leszek igaztalan dudás,
Nem fújok hitem ellen harsonát,
Magam szabálya szerint szolgálok,
S védem szavaimmal a Hazát!
De gyűlölöm a rongyos szegénységet,
S a hazug tolvajok hadát,
A pénz teszi ilyenné az életet,
S a hatalom, mely kénes aranyszagú,
Bűbájos „bülbülszavú”, hazug!
Mely jármába hajtja az embert,
S az megy, mint a barom.
Én a szavam adtam az Anyámnak,
Hogy nem hagyom,
S eskümet vette a Haza is,
Hogy őt szolgálom,
És nincs azaz átkozott hatalom, 
Amely előtt a fejemet lehajtva,
Meghunyászkodom.
Csak Ti vagytok!
A családom és a Hazám,
A szerelmem és az életem,
S azt most kell élnem,
A Küküllőtől a Lajtáig,
Kell szóljon az énekem,
S ha baj van, a bajt kikiáltani!
Írni, s bátran kimondani!
Nem én gyűlölök,…bár
Engem gyűlölnek mégis sokan!