2014. március 23., vasárnap

Nemeskéri-Orbán István: Tán magyar vagyok

Génjeimen keresztül,
Ázsiai hordaként vonultam,
S részben az vagyok ma is!
Évezredes megállíthatatlan menetelés
Keverte vérem mai állapotát,
Apámtól magyar, tót, örmény,
Anyámtól székely,  szász, román, 
A Duna s a Tisza mentén élek,
Ez az,  mi  biztos felőlem,
Amit mondhatok magamról,
S hogy itt vagyok, ma itt!

Szőke voltam  gyermekként
S a szemem kék, ma is…
Lehetnék judeai zsidó, keresztény,
Mint Jézus volt… talány,
Ki tudja testem mit hord magában,
Egy nem lehetek,
Őseimet megtagadó, zsivány.

A népek nagy vándorlása
Megállíthatatlan, ma is…
Ki tudja hol élt ősapánk,
A Föld, mint egy fortyogó katlan
Főzi egybe
Népek tucatjainak jaját,
Eltűnnek s újak születnek,
Mint a főnix,
Vagy turulmadár.

Ma magyarról magyarra fordítunk,
Mást beszél itt minden új jövevény,
Feszül közöttünk az idő, ma is…
Mint a rönkben,  a görcsös
Rostokat szakító  vas ék,
S  ha baltával sújtanak le ránk,
A forgács száll ezer felé,
Széjjel repül  ismét ...
Egy újabb ifjú nemzedék!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése