Nemeskéri-Orbán István: Új országot

Új országot álmodtam az éjjel.
Amire akkor lesz remény,
Ha a  szemét  mind elég,
Hogy még a füstjét is
Messzire vigye a szél,
Ki álmodsz  velem és gondolkodsz,
Te csak mesélj, mesélj, mesélj,
Meséld el az álmaid,
Terítsd elénk a vágyadat,
S rombolj, ha kell, ha kell,
Égess minden szemetet el,
Mert építeni csak úgy lehet,
Ha tiszta a táj és a lég,
Elég a sok hazug szemétből,
Elég, elég, elég!

Új országot álmodtam az éjjel.
Azt, hogy itt csak tiszta szív marad,
Kivágva az összes fekély,
Ki bérbe ír, mert mind hazug,
Vedel, böfög, sekély,
Segélyért hazudja a szót,
Nem talál tiszta írnivalót,
Parancsra böffen belőle a szenny.

Új országot álmodtam az éjjel,
Melyből eltűnt az összes szemét,
Mit hordott e szerencsétlen földdarab,
S csak az marad, akiért érdemes élni,
S írni, sírni, nevetni a bút és a vágyakat,
Olyan országot álmodtam az éjjel,
Ahol a seggnyalók száját betömik szénnel,
S a júdások mind száradva lógnak,
S ha lesz olyan igaz pillanat,
S Isten majd békésen nézhet széjjel,
Boldog lehet, aki addig kibírja, 
Aki addig még itt marad!