csendes az éj
álomba merült az én
mily furcsa ott… és az ébredés
hinni azt, hogy álom volt az egész
bennünk belül… az ég mezején
hol létünk valós valótlant átél
fáradtan, fájó szívvel visszatér
ülök az ágyam szélén …töprengve
a két élet küszöbén… érteni akarom
mégis körbevesz a sötétség
Istentől való bőkezűség
a földön túl ahol az álom az úr
éji élet nap nélküli fény
mégis érzed a szeretet melegét
pásztortűz melegénél
melegszik zokogó lelkem
mintha Jézus sebei fájnának
mélyen itt bennem
aggódva és méltatva
a rohanó éveket,
mint vad szél
rohannák én is,
de fájnak bennem
a kitakart sebek
keresztre feszítenek
a megalázott tehetetlen percek
nem tudom megváltani a világot
a világ váltson meg engemet
ezernyi dárda feszül mellemnek
hiába kérdezem,
miért vagytok ilyen rosszak emberek
mennyit ér egy jó szó, mit kiejt szád könnyedén
ha fizetni kellene érte vajon mennyit kérnél
mennyit érnek a könnyek éhes gyermek szemén
ha adhatnál egy falat kenyeret érte mennyit kérnél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése