Valamikor szemük volt a fáknak,
Erre külön
Megesküszöm,
Fa-koromban magam is láttam
A madarak furcsa szárnyát,
Emlékszem - megcsodáltam -
Ahogy elhúztak előttem könnyedén,
De hogy szememet ők is
Észrevették volna,
Arra már nem emlékszem én.
S most hiába fürkészem a fák szemét,
Lehet, nem láthatom,
Mert fa már nem vagyok,
Vagy törzsükön, gyökereiken át
Tekintetük
A földbe szállt,
Ki mondja meg?
Vagy meglehet,
Számomra tűnt csupán...
S mióta világ a világ,
Mind világtalanok a fák?
De akkor mért van az,
hogyha mellettük elmegyek,
Bőrömön érzem ismerős,
Követő tekintetüket?
Hogyha a fák vakok,
mikor milljom pillájuk rebben,
Miért támad mindig kedvem
Rájuk kiáltni, hogy -
Mit láttatok?...
Farkas Árpád fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése