A mi időnkkel elgörbült a tér.
Magunknak sem vagyunk, csak jelenések,
akiket ki- és betakar a szél,
míg el nem sodor, mint a törmeléket.
Néha még feltűnünk imitt-amott,
mint pengevillanás a kavalkádban,
láthatóan is láthatatlanok,
akikben múlt idejű folytatás van.
Jelenésünk még cél és akarat,
hogy mi szerepeljünk és ne a díszlet,
ami elénk gördíti a falat,
hogy zárja tőlünk történéseinket.
Történni végre! Ez az értelem!
Ha bukni kell, hát legyen ez a dráma!
Ne alkudozzunk cselekményeken,
ha nincs maszkunk szerep-változtatásra!
Egyenesítsük ki ezt a teret!
Legyen látható minden irány végre,
s mutassunk fel egy olyan nemzetet,
ami nem görnyed öngörbületébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése