Mérföldek ezrein túl, egy más világban,
lázadó szívvel gyújtok új tüzet,
míg ti tömjénes cifra körmenetben,
imádjátok petrifájd jobbját,
nem a nagy királyra emlékezem,
azt megteszitek ti, igaz hívek!
--mert divat most újra a szent imádat...
Kertemben örök-láng ég, amíg élek,
a felkoncolt ezerek emlékének.
A Testvéreknek ég e láng,
kik csak egy törvényt tudtak.
Éltek mint apáik
s áldoztak puszták szabad
népeként az ősi isteneknek...
Hitük erény volt, majd bűn lett
s a bűnösnek... pusztulni kellett.
Míg Vajk, az ifjú király,
gögös papok, idegen urak lábinál
keresztvíz alá hajtotta okos fejét,
már gyűltek a hittéritő hadak,
-- tán éppen Tesszár mezején, --
hogy karddal, karóval... nem bibliával,
új isten, új hit, új rend, új törvény
nevében pogány magyart irtsanak.
Azóta is, az ezer véres év alatt,
-- dicső történelem-- mondják,
a nemzet nevében ölte
magyar a magyart.
Mennyi szenvedés, mennyi jaj!
Égjen e láng... - míg élek -
elveszejtett pogány ősök,
karón pusztult jobbágy,
bogomil paraszt,
lázadó, vándor céh-legény,
bujdosó kuruc, Jakobinus barát...
mind megannyi jobb sorsra vágyó
testvér emlékének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése