Megyünk, mindig megyünk,
vonszoljuk magunkat
valami felé,
ami vonz sokunkat,
de nem tudjuk miért
olyan nehéz…
Megyünk, mindig megyünk,
álmokat kergetünk,
boldog vidámakat
és rossz lidérceset,
de már álmodni is
olyan nehéz.
És ki tudja azt,
van-e út,
amerre járunk,
s ha van, merre fut
sorsunkat
meghatározóan?
Olyan nehéz
az álomfosztott célt
követni,
menni, mindig menni,
vonszolva magunkat
a semmi felé,
és tudni,
nincs megérkezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése