a mindennapok árkaiban élek
szemét hull rám, s némi ígéret
hogy van holnap
de hol a nap ami elhozza
mindennap felkel a ma
s vele én is
szemlézem megmaradt életem
s emlékezetem
már nagylyukú rosta
néhány közhely lakik velem
s a félelem
hogy az árok alján
a szemétben
a mindennapi örök pátoszos
sötétségben
meglelem magam
az ént akit rég elhagytam
akit szerettem de nem akartam
megtartani
aki elment feloldozott s kimászott
a mindennapok árkán túlra
s fején egy glóriával
valaki mással tárgyal
félek őt újra megtalálom
s hasztalan lesz vele s miatta
minden álmom
minden árkom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése