megöl az idő üldöz
rám gyújtja éjjelente az álmokat
reggel a csupasz romhalmaz
alól kászálódom ki üszkösen
és érzem csontjaimban a halált
egyetlen éjszaka alatt elaggok
a hús a bőr selyme odalesz
hiába várom hogy rám találjon
s hiába hallom ordításom
arcom ráncos s hajamba sercegve
belekap a láng
nem jön a vélt a várt
rám vicsorít a idő s hajnalra kelve
érzem csontjaimban a halált
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése