a reggel
s a végtelen kitárul
még érintetlen
fehér
az árva sziklabérc
kezem fázik
agyamban
egy vers ritmusa táncol
s a távolság ködében
bomlóban
már a férc
ne kérdezzétek
miért
zokog e törpe fenyves
a háttér üres
magányán
sok gondterhelt fenyőfa
felém lombozza
tisztán
a szikla édes álmát
s verset suttog
fülembe
a büszke Hargita.
Yiruma - Dream
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése