2014. október 14., kedd

Fülöp Kálmán: Verset suttog fülembe...

Tüzet csihol
a reggel
s a végtelen kitárul

még érintetlen
fehér
az árva sziklabérc

kezem fázik
agyamban
egy vers ritmusa táncol

s a távolság ködében
bomlóban
már a férc

ne kérdezzétek
miért
zokog e törpe fenyves

a háttér üres
magányán
sok gondterhelt fenyőfa

felém lombozza
tisztán
a szikla édes álmát

s verset suttog
fülembe
a büszke Hargita.
Yiruma - Dream

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése