A semmi szélén táncolok
egymagamban, s hallgatom
a mindenség halk csenddalát,
egy fájó lét-melódiát.
Csak táncolok, csak lépdelek
a semmiben - most nem veled,
világon átnyúló kedvesem,
te sem vagy most már itt velem.
Magam vagyok - a semmiben,
talán az Isten sincs velem.
Most nem kísért'nek tegnapok,
A semmi szélén táncolok.
Lehet, hogy már én sem vagyok,
csak árnyam lép: árnyék vagyok,
és indulok a mély felé,
hol semmi nincs, csak fény, a FÉNY…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése