(Skizofrénia)
Tűnődőm, miféle
rejtély tünde fénye
vezet álmaimban,
mikor hangod szólít,
kezed nyújtod felém,
s tétován átölelsz,
majd csalóka árnyként
tovatűnsz az éjben.
Nem ismerhetlek, hát
örök álom maradsz,
küzdök emlékeddel,
s mert érzem, létezel,
jövőm a múltba hull,
s ami volt, már az sincs.
Vagy kísért, mi nem volt,
bár lehetett volna?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése