Didergető az esti lég,
mélykékben játszik már az ég,
de fénycsókot lop a homlokára
a nap végső sugara.
A lopakodó este
csendben megáll egy percre,
felnéz, majd lassan tovahömpölyög,
s mindent befed, mint a köd.
Már sűrűsödik a homály,
a lágy kora esti árny
átölel puhán és hazakísér,
még otthonomba is betér.
Ahol hideg a vacsora,
és biceg az öreg óra,
(de Mendelssohn hegedűversenye szól
vigasztalón a rádión.)
Álmodozó álom rám les,
míg szobámban sötétség lesz,
mikor elnyúlok a hideg ágyon,
és ölelésedre vágyom.
Árnya vagy régi virágnak,
emlék vagy, mégis várlak,
hogy álmomban én is kapjak csókot,
miként az esti ég kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése