Komótosan kúszik az őszi napfény a falon
illatok és gondolatok versengenek
minden lehetőség térképszerűen sík
a hatalmas tér, s távolság vadonja szólít
hidak épülnek most is a felismerésből
meg kell semmisülni, majd győztesen
feltámadva megragadni az egyetlen kezet,
mely biztonságba vezethet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése