Mint a gyorsan változó, hűtlen divat
a régi flancos ruhát,
úgy hagy el az élet,
s az emberek is oly gyorsan felednek.
Félelmetes a múló idő,
amelyben a barátok egyre fogynak,
s mely felemészti a jövőt.
Rémiszt a mindent ellepő magány.
Mert kényszerre sem hajolt gerincem,
lettem hát végleg felesleges,
sorsom kiérdemelt büszke szegénység,
ha hív Mors imperátor,
emlék sem leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése