Érzelmeidet el ne áruld,
nem bízhatod azt senkire!
Fájdalmadat meg úgysem értik,
miért bíznád hát bárkire?
Örömödet sem oszthatod meg,
hogyha irigylést nem kívánsz,
nem bízhatsz, csak a csillagokban,
álmodban úgyis arra jársz.
Magányos lettél, mint a tölgyfa,
amely az irtásban maradt,
agyad még friss, de tested lomha,
régi ambíciód elfáradt.
Csendesedj el és nézz magadba:
hol vannak ifjú álmaid?
Vágyaid már halomra dőltek,
takarítsd el a romjait!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése