Arcom alatt már senki sincs.
Tordán, a temetőhegyen
se hamvveder, se szkíta kincs.
Csak alkalom, hogy csend legyen,
Tordán, a temetőhegyen.
Lassan porladva kivonult
vagy elvonult a sok sereg,
a várvédők, várfeladók,
erdővé nőtt fel a kerek
kis szentmihályfalvi berek,
amerre Bágyon, Szentmihály,
a kőfolyások, szurdokok,
túl Torockó, Balika-vár
s a kihunyt szúrd-és-vágd okok…
Arcom alatt már boldogok.
Porladva minden hallgat már,
sírjukon sírva ébredek,
mint roppant szentjánosbogár,
zöldfényű lila gépezet,
oknélküli emlékezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése