és megérkeztünk a határtalan délutánba
ahonnan tovább indulni bármely irányba
merő ostobaság idővesztés mert lehetetlen
a napfényszögesdrótos Idő telhetetlen
délutánjából úgy kijutni hogy valamiképp
ne mosódna ne kenődne el a kép
egykori arcunkról fenyőág-reményeinkről
indulás előtti emlékeinkről —
s mintha az értelem is megbabonázva
Minden Idők délutánjában ázna:
látja Istent amint füvet fát felhőt rendez
egy régvolt délutánból holnapi végtelenhez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése