Beke Sándor: A szavak árnyékában

A legutolsó állomáson
beérkezik egy tehervonat
szerelvényében legszebb szavainkkal
de
itt
a
csipkézett ködben
liliom csend van
kiengedném a szerelvényből
kimondanám
az árnyékok arcát
de
nem
félelemből
csupán magunkért
nem teszem
még azt mondják
bazedov kóros vagyok
lelkemben
ádáz
szellemek
fenyegetnek
szívembe
eképp
üszkösödik
a
hallgatás
-
Szememből
könny
folyik ki
s
lefut
füveink homlokán