Az erdélyi ifjúsághoz
Dér dermeszti, vihar-szél pofozza,
Keményebb itt a virágok sorsa.
Ezer színnel mégis nyílni bátor,
S illat fakad tengernyi virágból.
Fénylő mosoly, amely biztat, árad
S foszló felhő iramlik, a bánat.
És a remény szivárványa átfog
Szirmotokkal, havasi virágok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése