Ha hallgatok, nem én vagyok...
Olykor megbabonáztak...
A hazug hallgatásokat
nem említik a vádak.
Csak én tudom, hogy miféle
bűnt cipel a lelkem,
ha valamit a hallgatás
javára mérlegeltem.
Csak én tudom, hogy miféle
őszinteség a versem.
Az összetépett hallgatás
rongyát is kell viselnem.
Hogy ilyen néma szépséget
hordjak, tudom, nem kérted,
de ezt a nehéz bánatot
el kell viselnem érted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése