Szeretnék más-magammal lenni,
akivel tudnék beszélgetni,
amikor már egyedül vagyok,
s akkor is, ha mellettem ülnek,
lelket adni a lelki űrnek,
hogy betölthessem a nagy hiányt,
ezt a belém költözött zsiványt,
aki a szívem rossz lakatja
kulcsára talált, fosztogatja,
és elvette a lelkem házát,
üressé száradt virágvázát-
azt is sérülten, beteg szívvel-
hagyta rám, üzent- gúnnyal-: „vidd el”!
Szeretnék más-magammal lenni,
egy józan szellemet szerezni;
boldog gondok szavának társa
mesehősök világát járja.
Nem vagyok itt, mert mást akartam,
eltűnök holnap az avarban,
s akik keresnek, megtalálnak.
Kedves más-magam, régen várlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése