Az éjszakai égen lebeg a városfény,
mint szmog, takarja a csillagokat.
Magányos emberek közt, meztelen lélekkel
és görcsös szívvel járja az utat.
Botladozik, mint a részeg, ki eltűnődik,
hogyan rontotta el az életét,
és magában motyogva faggatja sorsát,
míg el nem ragadja a sötét.
Mély révületben örvénylik szédült mámora.
Rágyújt, és a cigaretta fénynél
kérődzik viták és filozófiák felett,
miket, mint a port, hordott el a szél.
Emlékszik gátlástalan ígérgetőkre,
vakhitű nemzedék átkaira,
kik régen elfeledték a küzdelem célját.
És emlékszik saját álmaira.
Már csak aludni vágyik, mélyen, mint a halál.
Lélekben cserélne talán hazát,
de szíve itt vert gyökeret. Otthona lett
az utca, hol kábán várja a kaszást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése