Sok írástudó menekül
a magánélet börtönébe,
mint menedékbe, így merül
talán végleges feledésbe.
Hiszi, neki így nincs bilincse,
s nem számolja, mibe kerül
a hallgatás súlyos törvénye,
babérjain ha csendben ül.
Mai eszmék káoszában
alattomos homály így terjed
demagógok frázisában.
Sok szegény már halálra dermed,
munka nélkül odúkban tesped,
s voksát szórja elbutultan,
nekik kellett von’ segítened,
ha nem lennél bátortalan.
A Dunán még most is úszik,
mint régen, kirágott dinnyehéj,
piros belét mások eszik,
hogy ne érje pár fogad veszély,
kevés maradt, de az még fehér.
A víz közömbösen folyik,
s marad neked zöld dinnyehéj.
Zászlónk színét ezek teszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése