Lennék szerény ibolya az ablaka alatt,
tiszta forrásvíz, ami a kútjából fakad,
lenge szellő a nyári kánikulában,
arcát simogatva megbújnék hajában...
lennék áldásos, májusi eső,
mindig, mikor vár akkor érkező,
a végtelen égen ragyogó napsugár,
illatozó puha kenyér az asztalán,
hajnalhasadáskor lennék a remény,
idő szántotta ránc dolgos, két kezén
és sötét estéken ezüstsugár lennék:
holdfény világánál hozzá beosonnék...
minden kincsemet a lába elé raknám,
Istenem, ha volna, volna Édesanyám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése