Görcs van kezemben
és ég a szám, a testem
mint íj, feszül, s alább
a Föld, min tapod a
lábam, úgy zsong, dobol
mint a vágy, mely
a lelkem hívó szavát
az Ég fölé sikoltja...
Úgy kiált vérzőn, térdre
rogyva szentségtörő imát
végtelen, lázas csendbe...
...s mégis, oly fehér e láng
mint a szüzek keble
ártatlan heve, csak érint
nem perzsel el, e lélegzet-
szegett, fény-tiszta kéjben, csupán
a vérem énekel, zsoltárja
elkövetni vágyott bűneim égeti
hogy álmaim kísértő
árnyad, ne riasszam el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése