Záporos
tavaszi nekifutamodás,
lobogó
nyár, mikor meleg az este,
levelek
tenyerén seb-piros ősz,
elvérzett
vad-nyomú tél,
változó
évszakok, s minden, mi múlik,
ugye ti
tanítottátok a kedvesem is
örökké
másnak, siratnivalónak lenni,
szomorú
vágyások ideges tüzében élni?
Mert hogyha
ő elmegy, siratok benne
minden őszt,
tavaszt és elnyílt virágot,
s ha megjő,
átöltözik a kedvem
aszerint,
ami a legszebb
a tűnő,
kavargó évszakokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése