Ma ismét vigasztalanul esett,
A vidék sarában bandukoltam,
Érezve, erre milyen nehéz a sár,
Itt nem zörög villamos, busz nem jár,
A temetőbe vállán visz a halál.
Ma ismét csomagolt egy család,
Kevéske semmijük számlára tették,
S szótárt kerestek, hogy értsék a szót,
Itt már nem tudják fizetni
Sem a rezsit, se a rájuk rótt adót.
Ma ismét bezáródott egy kertkapu,
Nem rotyog pörkölt a gázon,
Eladó! Hirdeti falnyi felirat a házon,
Útra kel ezernyi társával versenyezve,
Kivándorol egy jobb életet keresve.
Ma ismét vigasztalanul esett,
S a vidéki nyomorban bandukoltam,
Tudom, hogy éhen milyen nehéz a sár,
Itt szürkület után csak a mentő szirénáz,
S az örökre távozók könnyes sóhaja száll.
Ma ismét vigasztalanul esik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése