Sulyok Vince: Fogyó életem

Napjaim, a fárasztóak, a szürkék,
napjaim, a kínokkal telítettek,
napjaim, a kedvetlenek,
napjaim, a boldogok, a könnyűek,
napjaim, a kék egűek, a nevetősek,
napjaim – ahogy múlnak,
ahogy visznek-sodornak engem is magukkal,
mint hordalékát áradás tavasszal.

Gondolataim, a belém marók,
amik nem hagyják megnyugodni
lüktető agyam,
gondolataim, amik vigaszt nyújtanak,
amikben megmerítkezem,
mint habzó, felüdítő vízben,
gondolataim: tavaszi egek
friss, szertelen madarai,
gondolataim: sötét téli délutánok
nehéz felhői, feketén eltespedők.

Emlékeim, a kínosak, a keserűek,
emlékeim, a könnyűek és lángolók,
a nevetésre késztetők, a torkot
szorítók, a szomorúságba taszítók.

Fogyó éveim, fogyó életem,
fogyó álmaim, fogyó nevetésem.