Amit most írok, az csak záradék.
Az elkufárkodott szavak
összefüggéstelen magyarázata,
a kihordatlan magzatok soha
nem hallott sírásának emlékére.
Itt vagyunk mind, akik most élünk,
elfogadott magányunkban, szinte boldogan.
Kifeslett reggeleinket takargatjuk
ágyunk melegével, s az évszakok
ragyogása szemünkre szürkül, mint az álmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése