2015. szeptember 13., vasárnap

Nagy István Attila



ez hát az utolsó
távol tőled menekülő szégyenemmel
bezáruló lélekkel

csak a napi munka unalma marad
a fogva tartott látomások
a megzabolázott képzelet
a kín és a gyönyörűség




Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)