Szabolcsi Zsóka: Haikuk

 (szubjektív válogatás)

Tegnapok és mák
holnapokká válnak, így
forog a világ...

*
Álmaim terhe
napról napra nehezebb.
Ráébredni fáj.

*
Nyugtalan percek
tehetetlen törpülnek
örök idővé...

*
Teszem a dolgom -
egyre több sóhaj kerül
néma papírra...

*
Sűrű tömegben
érzem igazán, milyen
magányos vagyok...

*
Az én te nélkül
csak üres szó, mint ahogy
a te én nélkül.

*
Nem fáj semmi sem,
éneklem. Sajgó szívem
hazudni tanul.

*
Éber álmokkal
átszőtt fátylát teríti
rám az éjszaka...

*
Mozaikképek:
az ész vetít, a lélek
megelevenít...

*
Tükörképemet
keresem a szemedben,
ragyogsz. Könnyezem.

*
Egész életünk
várakozás, boldogan,
boldogtalanul...

*
Pókháló selymén
elakadt álmainkat
ki álmodja meg?