"Csak könny vagy.
Az emlék fájdalmas üzenete."
A nők minden korban jelen voltak az irodalomban, s különösen otthon voltak a költészetben. A nők máshogy gondolkoznak, máshogy éreznek és máshogy fogalmazzák meg érzéseiket.
Miért van kevesebb nő az alkotók között? Mert a férfiak elvárták a nőktől mindig, hogy elsősorban családanyák és feleségek (valamint házvezetőnők is) legyenek. S ezeket a feladatokat nehéz összeegyeztetni a művészi hajlammal, s azzal az életformával, mely általában a művészeteket jellemezte. A társadalmi elvárások, a rang, az illem szabályozták, mikor hogyan viselkedhet a nő. Pl. ha a színjátszás történetét nézzük, a nők sokáig nem szerepelhettek drámai előadásokon. Pedig az ókortól kezdve napjainkig sok lány vagy asszony szerette volna papírra vetni érdekes gondolatait, fájdalmait, örömeit. A bátrabbak meg is tették ezt, így mi is megcsodálhatjuk az egyéni képalkotás, művészi elrendezés és verstechnikai jártasság remekeit, a női költők különleges hangulattal rendelkező alkotásait.
Az ókori költők közül kiemelkedik a görög költőnő, Szapphó. Verseinek képanyaga jellegzetes női gondolkodást tükröz:
"Édesanyám, nem perdül a rokka,
oly szakadós ma szál!
Vágy nehezül rám."
A japán haiku mesterei között is rábukkanhatunk női költőkre. A haiku három sorával, szabályos 17 szótagos elrendezésével könnyedén bántak a hölgyek, és sajátos világ bontakozik ki ezekbõl a gyöngyszemekből. A látvány és az érzés szintézise jellemzi e miniatűr remekműveket.
"A hideg mélye
mint kifürkészhetetlen
tengerdübörgés."
(Kassenjo)
*
"Ébredek, színes
Íriszt látok, amit
álmomban láttam."
(Shushiki)
*
"Hajnalka kúszott
kutunk láncára. Vizet
máshonnan hozok."
(Chiyo)
S ha egy korszakból nem maradtak fenn költőnek alkotásai, az nem jelenti azt, hogy nem is voltak, csak azt, hogy az illendőség nem engedte ezeket nyilvánosságra hozni.
A magyar irodalomban is vannak korai próbálkozások. Például Petrőczi Kata Szidónia verseiben a formai tökéletességet és a művészi képalkotást is megcsodálhatjuk.
"Felhőt szaporítok sóhajtásimmal, ó
Fogyatom életemet..."
"Ó könyörületlen, kemény és kegyetlen
Tigrisek és sárkányok!"
Bethlen Kata neve pedig önéletírásával lett ismert. Később a több férfiköltő által is elismert Dukai Takách Judit fejti ki érzéseit költeményeiben.
"Ha szívemet éri bánat avagy öröm,
Csak némán hullatom keblembe könnyemet."
Természetesen szerte a világban születtek és születnek érzékletes verssorok a nők jellegzetes egyéni képalkotásával. Pl. 1600 körül az amerikai Anne Bradstreet (aki 8 gyermeknek adott életet) fogalmaz így a közvéleményről:
"Az ócsárló nyelvet mind megvetem,
Ki azt mondja, a költészetnek ártok,
És varrótű inkább illik nekem;
De a nőkkel oly megvetően bántok,
Hogy ha jót írok, mit érek vele?
Mondják: loptam, vagy véletlen műve."
Elinor Wylie és társai a nő sorsát ábrázolják:
"Ember vagyok: sorsom magány,
Asszony vagyok: kín fojtogat."
*
A. Rich:
"Mûszer vagyok, asszony alakban próbálom
képekké alakítani a lüktetéseket, hogy a test
megnyugodjék, s a szellem újra alkotódjék."
*
S. Plath:
"Cukrozzam napjaim eltett gyümölcsként?"
A XX. században hazánkban is egyre több nő ír a férfiról, a szerelmes társról, a természetről, az élet apró dolgairól. A szerelem és az összetartozás újszerű megjelenítése jellemzi Kaffka Margit műveit.
"Én reggeli harangszóm,
Szép napos délutánom,
Szelíd esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem."
"Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék.
Te édes-kedves társam..."
Merész képzettársítások és a különböző formák érvényesítése jellemző a modernebb alkotókat.
"Zsombékos, vizenyős berekből
szívedbõl tépek bürköt, mákot,
markolatig vér kardvirágot."
(Károlyi Amy)
*
".... a semmin ül a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton."
(Szabó Magda)
*
"feszülünk a holnapi ijedelemtől..."
(Szécsi Margit)
*
"hózuhogásba, mélyülő homályba
merült szeme virága"
"Szétszórnám már virágom, hogy
gyümölcsöt teremjek."
(Beney Zsuzsa)
*
"Szavaink gyáva futása fölött telik a hold."
"én látom a dalt, hallom e néma kottát..."
(Pálfi Ágnes)
A japán haiku népszerűsége is megihlette költőnőinket. Beney Zsuzsa és Pálfi Ágnes leheletfinom képei a női lélek és szellem különlegességét tükrözik.
"Éjféli szél
levelek sóhaja a létezés
susogó ligetében."
(Beney Zsuzsa)
*
"láthatatlanul
íródik levegõbe
a pókok útja"
(Pálfi Ágnes).
A nő egyik fontos feladata, hogy szüljön, utódot hozzon a világra, új életet teremtsen. A költészet is szülés, a gondolatok, a bennünk érlelődő rezdülések világra segítése.
"..vágyakra és szenvedésekre, csalódásra, vagy isteni sugallatra - mint apró, parányi életek -, kifejlődnek és vajúdva megszületnek a költemények." (Veiczi Irma: Költeményeim születése)
Miért ne lennének erre alkalmasak a nők? Hiszen e tetszőlegesen kiragadott példák is bizonyítják, hogy a nők érzékenyen reagálnak minden apróságra, s sajátos egyéni látásmóddal jellegzetes atmoszférát tudnak teremteni. A költőnők versei tükörképei a sokszínű, fogékony női léleknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése