Rongyosra gyűri az eget az ősz,
kopaszodnak sorra a nyári fák,
esőcseppek koppanása visszhangzik,
hűvös hajnal borítja be amit lát.
Rongyosra gyűri az eget az ősz,
madarak csendjét őrzi a határ,
a libabőrös patakcsobbanásban
már csak a szél suttogja: itt volt a nyár.
Rongyosra gyűri az eget az ősz,
tócsába' toporog egy fénysugár,
hiába vesz fel kabátot az idő,
az didergőn halad mindenki után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése