Az elmúlásnak gazdag színeit
a lágyan hömpölygő köd fakítja
és magányukról suttognak a fák,
sárba hullott valamennyi lombja.
Szomorú, vajúdó őszi vers ez,
fakuló fényben a felhők alatt
sápadt levelekkel játszik a szél,
és halálba simul a gondolat.
Hűvös van, jó most a tűzmelegben
zsarátnokot nézve elmerengeni,
s végső búcsút inteni a nyárnak,
fénytüze nem fog már hevíteni.
Csönd van, cseppen a hűs eső puhán,
haldoklik az őszbe fordult világ,
itt Pesten vele haldoklik minden,
Zákányban a caminó is megáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése