Figyelsz a csendre. Az erdő zúgása
egybevegyül a folyó morajló hangjával
s az őszi bokrok, vékonyodó ligetek
kesernyés illatával.
Figyelsz a csendre, jól tudva, hogy vége
tavaszodnak, vége nyaradnak
s hogy viszont többé egyetlenegy elmúlt
évedet, napodat se látod.
Kutakba kémlelsz bele, s örvénylő egek
kékfehér párafoszlányai közt
egykori arcod kutatod a víztükörben,
azt keresed, ami rég nincsen már.
Ami rég elmúlt már s meg nem ismétlődik,
az után nézelődsz folyton a vizek mélyén,
a fazúgásban és erdő susogásban
a világ végén itt, és végén életednek.
Tavaszod s nyarad mögötted már régen,
sebesen kurtul őszöd is.
Úgy tűnik, létedben egy út van csupán hátra:
a sötét út, a dalnélküli út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése