Szétguruló szőlőszemek közt,
a napsugarak temetésén,
madárhangjától is megfosztott
életünk ezer repedésén
még ott bujkál a pillanat,
s ha akarod, veled marad.
Tűzlába van és szellő-lelke,
szívednek minden feldúlt csendje
tekintetében ott lakik,
s ha megérint a hűvös este,
felmelegszik tested mellette,
s ő veled marad hajnalig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése