Fenyő áll őrt a dombtetőn.
Az alkony nagy csöndjét vigyázza.
Nyugalom fénylik a füvekben:
növények ős mindentudása,
termő és emésztő türelme.
A változás időtlen árja
halált ringat s szerelmeket.
Akárha Rilke fényes árnya
fenyőként, óriásra válva
állana őrt a csönd felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése